A beszédhibákról

 

Szülők gyakran teszik fel a következő kérdéseket:

„Még nem beszél a gyermekem, pedig 2,5 éves. Mi az oka?"
„Iskolába készül a kislányom és a sajt még mindig „szajt". Aggódom, hogy mi lesz..."
„Nem szeret rajzolni és a testvére ebben az életkorban már sokkal több verset tudott.
Mi a baj vele?"
„Dadog a kisfiam és nagyon visszahúzódó. Miben segíthetek neki?"
„Kislányom hangja sokszor rekedt, pedig nem fázott meg. Miért?"
„Gyermekem kidugja a nyelvét beszéd közben és ez nehezíti a beszéde megértését.
Mi állhat a háttérben?"

Akkor lássuk a válaszokat és a lehetséges segítségnyújtási lehetőségeket.

 

Mi is az a logopédia és kiknek van szüksége logopédusra?

A logopédia az a tudomány, ami a beszéddel, beszédtechnikával és ezek hibáival,
valamint ezek „orvoslásával" foglalkozik. Beszéd-, nyelv-, és kommunikációs zavarok
gyermek-és felnőttkorban egyaránt előfordulhatnak.

 

Még nem beszél...

Ha gyermekének még 2 éves kora körül sem jelennek meg az első szavai, és 2,5-3
éves korában sem beszél, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni
(megkésett beszédfejlődés, illetve súlyosabb esetben nyelvi zavar állhat a háttérben.)
A kisfiúk általában később kezdenek el beszélni, mint a kislányok. Javasolt előzetes
hallás-, illetve fül-orr-gégészeti vizsgálat elvégzése. Ezzel az a célunk, hogy kiderítsük
azt, hogy a gyermek esetleg nem hall jól, vagy nagyobbak az orrmandulái, és ezek
okozzák-e a beszéd késését? Az organikus okok kizárása után játékos hangindító
terápia kezdődik.

 

A rigó „ligó" és a sajt még mindig „szajt"...

Pöszeségről akkor beszélünk, ha 4-4,5 éves korban még mindig pontatlan a hangok
kiejtése. Ez érinthet egy, vagy több hangot is. Tünete lehet az egyes hangok felcserélése
(csap-cap), hangkihagyás (haj-aj), zöngétlenítés (zsák-sák) és torz ejtés (pl. interdentális),
amikor kicsúszik a nyelv a fogak közé. Ellentétben az angol nyelvvel, ahol az ,sz, z, c, t,
d, n. hangok esetén ez helyes képzési módnak számít. A pöszeség hátterében állhat enyhe
fokú hallássérülés, fogsorzáródási rendellenesség, illetve lenőtt nyelvfék is.

 

Nem szeret rajzolni, mondókázni, vajon tényleg diszlexiás lesz a gyermekem?

A tanulási zavarok körébe tartozó diszlexiának (olvasászavarnak), diszkalkuliának
(számolási zavarnak), és diszgráfiának (írás során a mozgáskoordináció gyengesége)
már óvodás korban is lehetnek felhívó tünetei. A teljes diagnózis kimondásával érdemes
óvatosan bánni, hiszen elképzelhető, hogy egy érési késésről van szó. A valódi okok
fennállása esetén érdemes szakemberhez fordulni, hogy megelőzzük az esetleges későbbi
iskolai kudarcokat.

 

Mik lehetnek a felhívó tünetek?

•   ügyetlen a nagymozgásos játékokban (gyakran elesik, nem szeret labdázni)
      •   koordinálatlan a finommozgása (rossz ceruzafogás, gyenge mozgáskoordináció
jellemzi a rajzait, vagy egyáltalán nem szeret rajzolni)                                
            •   nehézségei vannak a téri tájékozódásban (irányok megkülönböztetése, alatt-fölött,
          fent-lent névutók helytelen használata)                                                                   
            •   beszédére jellemző lehet a megkésett beszédindulás, a szegényes szókincs, nehezen
        javuló pöszeség, beszédészlelés-és megértés zavara, valamint nyelvtani hibák
•   rossz a ritmusérzéke, nehezen tanul verseket, mondókákat                            
•   nehezen jegyzi meg az évszakok, hónapok, napok neveit és azok sorrendjét

 

Dadog a gyermekem. Mit tegyek...?

A dadogás kialakulásában testi, lelki, genetikai és környezeti hatások egyaránt szerepet
játszanak. 3-3,5 éves korban a dadogás élettaninak tekinthető, hiszen ebben az
életkorban nagy a gyerekek közlésvágya, több mindent szeretne elmondani, mint ahogy
azt beszédszervei kivitelezni tudják. Ez az izgalmi állapot vezethet a szókezdő szótagok
ismétléséhez (klónus), illetve a már rögzült állapot esetén a görcsös, feszült, nehezen
induló szókezdéshez, elakadáshoz, fóleg egyes hangzóknál (ez a tónus). Fontos, hogy
hosszas fennállás esetén odafigyeljünk ezekre a jelekre, mert könnyen kialakulhat az
„ördögi kör", és a kezdetben természetesnek tűnő élettani dadogás átcsúszhat egy valódi
dadogásba.

 

Mit tehetnek a szülők és a környezet?

•   A beszéd tartalmára figyeljünk és ne arra, hogyan mondja a gyermek!      
•   Biztosítsunk oldott, nyugodt beszédkörnyezetet!                                            
•   Sokat bábozzunk, verseljünk, énekeljünk! Ezzel egy másik ember érzéseit,
gondolatait közvetíti, így szinte kilép kis „dadogó világából".                   
  •   Végezzenek játékos légzőgyakorlatokat! (Az úszás szintén jó hatású és segíti
a légzés-, illetve az izomzónus-szabályozást).                                              
•   Este meséljünk! A történet a gyermekről szóljon, s mindarról, ami aznap  
  történt vele. Bújtassuk őt a mesében szereplő kislány vagy kisfiú bőrébe!
        Mindez segíti a napközbeni élmények feldolgozásását, feszültség levezetését.

 

„Kislányom hangja sokszor rekedt, pedig nem fázott meg. Mi lehet az oka?"

Szervi tünetek, vagy helytelen hanghasználat miatt kialakulhat a beszédhangképzés
olyan zavara, ami tartósan rekedt, fátyolos hanghoz vezethet. Óvodás korban a
gyerekek sokat kiabálnak, hangosan beszélnek, elsősorban a dackorszakok (3, ill.
6 év) időszakában. Erőteljes indulataikat, akaratosságukat a hangerejükkel is kifejezik.
Az erőltetés következtében válluk megfeszül, hangjuk suttogóvá, a légzés és a hasfal
munkája összehangolatlanná, légzésük szabálytalanná, kapkodóvá válhat. Ha gyerme-
kénél hasonló tüneteket észlel, érdemes fül-orr-gégész, ill. foniáter szakorvoshoz fordul-
ni, aki segít kideríteni, hogy organikus (szervi) elváltozás (pl. hangszalagcsomó), vagy
funkcionális (pl. szorongó személyiség) áll-e a háttérben.

 

„Gyermekem sokszor kidugja a nyelvét beszéd közben
és ez nehezíti a beszéde megértését.
Mi állhat a háttérben?"

  •   A normál nyelés során a nyelv hegye fent helyezkedik el, oldalt zárt képez és
a nyelv háta is záródik a szájpadláshoz.                                                       
•   A nyelvlökéses nyelés egyik jellemzője, hogy a nyelv laposan helyezkedik el
                  a szájtérben, illetve a nyelv hegye kicsúszik a két fogsor közé, a záródás hiányában
(pl. nyitott harapás esetén.)                                                                            
          •   A nyelvlökéses nyelés csecsemő-és kisgyermekkorban még élettaninak tekinthető,
ám a vegyes fogazat kialakulásától kezdve már kórosnak tekinthető.        
•   Gyakran az izomműködés renyhesége figyelhető meg, amit az arc izmai      
kompenzálni igyekeznek. Rendszerint a fentebb említett fogsorzáródási  
rendellenességgel, illetve az ún. interdentális ejtéssel társul                        
(leggyakrabban a t,d,l,n,sz.z,c,s.zs,cs hangok esetén).                                  

 

Mik lehetnek az okok?

  •   A szoptatás hiánya (elsőként jelennek meg az ajakhangok –p,b,m- az erőteljes
  szívóhatás eredményeképpen. A szopás nagyon aktív izommozgást igényel
a babáktól, aminek hatására megerősödnek az ajak-és nyelvizmai.           
Szoptatás hiányában ezek az izmok elrenyhülhetnek.                                 
  •   Az ujjszopás is oka lehet, hiszen a nyelv laposan helyezkedik el a szájtérben,
a fogsor nem záródik és előre tolódnak a frontfogak. A cumizásról,         
        ujjszopásról való leszokás/leszoktatás nagyon fontos a nyelés korrekciójához!
•   Örökölt hajlam is szerepet játszhat, illetve a túl nagy méretű torok-vagy      
orrgaratmandula, amik a szájkörüli izmok és az nyelvek                            
izomtónusát befolyásolhatják.

 

„Miben tudok segíteni gyermekemnek és a logopédusnak?"

•   Fontos a rendszeres, napi 10 perces, tükör előtt végzett otthoni gyakorlás    
      (ajak-nyelv- és fúvógyakorlatok a terápia kezdetén, később az automatizálás
    szó-és mondatanyaga)!                                                                                        
  •   Vigyék el gyermeküket a szükséges kiegészítő vizsgálatokra (pl. audiológiai,
    fül-orr-gégészeti, fogászati szakrendelés...stb.)!                                                
•   Olvasson neki minél több mesét a televíziózás helyett!                                    
          •   Tanulják meg a verseket, mondókákat ritmustapsolással, mozdulatokkal kísérve!
•   Rajzoljon, színezzen sokat zsírkrétával, ecsettel, színesceruzával!                  
        •   Végezzenek otthon játékos ujjgyakorlatokat (segíti a finommotorika fejlődését)!
•   Javítsák ki otthon a már helyesen ejtett hangokat a hétköznapi, spontán      
        beszélgetéseik során! (Pl. ha tanulta már a „s" hangot és ezt alkalmaztuk már
        szó elején, végén és szóközben is, akkor már nem „szajt", hanem „sajt", azaz
      helyesen kell ejtenie. A spontán beszédébe így fog beépülni, és ő is megtanul
            odafigyelni a hibára.) Nagyon fontos, hogy amelyik hangot még nem alakítottuk
            ki a foglalkozáson, azt ne javítsák!